Berecz András ének és mesemondó estje - Félbevágott pipafüst

Az első dalokat édesanyjától tanulta, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott.

Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben dalokat, meséket, tréfákat gyűjtögetett.

Élete különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is volt, hajszolt embertársai örömét keresgélő énekes, mesemondó lett.


„A mesék küzdelmet és irgalmat, vitézséget és becsületet tanítanak, igazszerelemre készítenek, vigasztalnak, jól felépített, tömör és tartalmas beszédre nevelnek. Ha a végtelen éjszakákon, és milliókon kipróbált népmesék kiforrott, tömörítő, képes gondolkozása vérré válik, a lényegre törő és lélekismerő beszédnek nyújt védelmet. Nagy szükség van rá ma, mikor sikeres a parádésan csomagolt üres beszéd.
A mese tökéletes nyelvtanár. Nem szószátyár. Helyettesíteni, pótolni lehetetlen. Ezrek, tízezrek, élők és holtak közös munkája. Százezrek kacsintanak, gondolkoznak, sírnak benne. Időmunka. Mint a cseppkőbarlang, türelmesen építkezik, befelé.”
(Berecz András)