Szívbéli (1981) / MÜPAMOZI / A fénypoéta – Vittorio Storaro fényei és színei

A film operatőre, Vittorio Storaro ez alkalommal egészen különös kísérletbe csöppent. A Szívbéli - és ezt már a film főcíme is sejteti - a valóság és a művi világ határán egyensúlyoz. Fájdalmas emberi pillanatok ütköznek a díszletvilággal. És közben Tom Waits dalol. A történet szereplőit a vágyakozás és az elvágyás mozgatja egy sajátos síkidom mentén. De ne feledkezzünk meg magáról a kísérletről, még akkor sem, ha maga az újító eljárás a néző számára láthatatlan. Coppola ugyanis olyan filmkészítési módszert dolgozott ki, amely alkalmas arra, hogy már a film forgatása közben össze lehessen rakni a jeleneteket, tehát maga film nem csupán a vágóasztalról lekerülve ölt végleges formát. A rendező már a forgatás első napjától látja maga előtt a teljes filmet, és az elkészült jelenetek folyamatosan épülnek be egy különleges „vázlat”, egy animált storyboard megfelelő pontjaira. Ma már ez bevett gyakorlat. Most azonban az eljárás első darabjával találkozhatunk. Ó, és hihetetlen színvilággal, amely már-már giccsközeli hatásokkal ragad meg bennünket. Mert ez egy ilyen film: szerelem, zene, Las Vegas…