A Fesztivál Akadémia Budapest záró koncertjén mindkét Lisztet elénk állítják, így megtapasztalhatjuk, hogy az 1854-es Tassót, és a 2. Mefisztó-keringőt. A koncert második felében az Amadinda ütőegyüttes előadásában elhangzó két darab a 20. század második feléből származik.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. augusztus 30. vasárnap, 20:30
Fellélegzés #21 – Liszt
Műsor
Liszt: Tasso – Lamento e Trionfo (szerzői négykezes átirat)
Liszt: 2. Mefisztó-keringő (szerzői négykezes átirat)
Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
Reich: Mallet Quartet
Bryers: One last bar then Joe can sing
Amadinda ütőegyüttes: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán
Vendég: Sirokai Mátyás (ütőhangszerek)
Liszt életművének megítélése szempontjából a zongoristák többnyire két csoportba sorolhatók: a „virtuózok” a korai és középső korszak darabjait kultiválják, de a kései Liszt aszketikus stílusával nem tudnak mit kezdeni, a „modernisták” ugyanakkor éppen fordítva: a kései darabokat részesítik előnyben, és hajlanak rá, hogy a népszerű Lisztet lenézzék. Klukon Edit és Ránki Dezső kívül – vagy inkább felül – áll ezeken a csoportokon: számukra Liszt a maga egészében meghatározó. A Fesztivál Akadémia Budapest záró koncertjén mindkét Lisztet elénk állítják, így megtapasztalhatjuk, hogy az 1854-es szimfonikus költemény, a tragikus sorsú költőnek emléket állító Tassót, és a kései, disszonáns 2. Mefisztó-keringőt valójában sokkal több köti össze, mint ami szétválasztja őket. A koncert második felében az Amadinda ütőegyüttes előadásában elhangzó két darab a 20. század második feléből származik, és szoros szellemi rokonság fűzi őket össze. Steve Reich (1936), az amerikai minimalizmus kulcsfigurája 2009-ben az Amadinda ütőegyüttes 25. születésnapjára komponálta Mallett Quartet című, két marimbát és két vibrafont használó darabját, amelyben varázslatos ritmikai struktúrák mögött (alatt/fölött?) lenyűgöző harmóniák és ellenpontszerkezetek bomlanak ki. Az angol Gavin Bryars (1943), aki rövid ideig Steve Reich együttesében is játszott, 1994-ben komponálta a One last bar then Joe can sing című kompozíciót (a legendás Nexus ütőegyüttes számára), és saját elmondása szerint olyasféle kifinomult kamarazenét szeretett volna létrehozni a műben, amely a vonósnégyes műfajára jellemző.
Kevesen remélték már, de 2024. június 1-jén sokak álma válik valóra. Egy nagykoncert erejéig összeáll egy korszak emblematikus együttese, a HUNGÁRIA.
A „Popzene időgépben” koncepció mögött mindenki által ismert kortárs popsikerek és örökzöld popslágerek swingesített, jazzesített, doo-woposított, Motown-hangzású soulba ültetett feldolgozásai húzódnak meg. Egyszerű, de nagyszerű ötlet, ami tökéletesen működik.
Nagymama, lány, unoka. Mindegyik mást akar, mindegyik másként, mással szeretné élni az életét. Teri például szeretője mellett képzeli el a…
Az előadás a műfajtól megszokott módon nincs híján humornak, játékosságnak, A mosoly országa a kibékíthetetlen világnézeti ellentétek, kulturális és társadalmi…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
